Főnix Közéleti Akadémia - Művészet és társadalom
Vajon a művészet mennyiben tekinthető a társadalom lenyomatának? Mit árul-e arról a társadalmi közegről, melyben az alkotás született? A világ sokféleképpen leírható, leírható a tudomány és a művészetek segítségével is. Mire képes ez a két leírás együtt? Vajon hogyan felelget egymásra tudomány és művészeti alkotás?
Az Akadémia új sorozatában művészeti alkotások segítségével az egyén, a közösségek és a társadalom nagy kérdéseit járjuk körül – olyan alkotásokon keresztül, melyek az előadókhoz közel állnak és általuk a bemutatni kívánt társadalmi jelenség jobban megérthető.
Találkozunk az online térben minden alkalommal csütörtökönként, 16:30-tól!
Az alábbi linken indul az előadás-sorozat:
https://join.skype.com/lS8gL2JIDvTe
Minden érdeklődőt várunk szeretettel!
PROGRAM
|
február 11. |
Prof. Dr. Csepeli György: |
Kortársunk: Dosztojevszkij. Hit, Isten, szabadság |
|
február 18. |
Dr. habil. Szabó-Tóth Kinga: |
Művészi hangulat – társadalmi hangulatzavar. Avagy depresszió a művészetben és a társadalomban. |
|
február 25. |
Dr. habil. Fazekas Csaba: |
Főszerepben: a múlt, avagy a történelmi filmek tanulságai |
|
március 4. |
Dr. Havasi Virág: |
A graffitik társadalmi üzenete |
|
március 11. |
Mihályi Helga: |
Művészi puzzle-ok társadalmi hasznossága. A „Kirakós” és a „Puzzle” című filmek alapján beavató előadás a puzzle és társasjáték világába |
|
március 18. |
Dr. Fekete Sándor: |
Rejtő Jenő, a társadalom-paródiák mestere |
|
március 25. |
Dr. Kasznár Attila: |
A hiteles terrorizmus ábrázolás a Hotel Mumbai című filmben |
|
április 1. |
Dr. Osváth Andrea: |
Bizalom és hazugság - filmszerepek tükrében. (A "Lavina" és a "Teljesen idegenek" című filmek nyomán) |
|
április 8. |
Dr. Kozma Judit: |
Mesterségünk címerei, azaz mémek a szociális munkáról |
|
április 15. |
Gyukits György: |
Előszó Az ember tragédiájához. A legitimáció problémájának bemutatása |
|
április 22. |
Prof. Dr. Papp Z. Attila: |
Reziliencia és ritmus |
A sorozat mottója:
"A művészet tehát a lélek minden állapotát, minden útját felfedezi, rohan utána az örökkévalóságba és a végtelen messzeségbe, lemerül a létezés ősiszapjába, és meghódítja a szivárványfényben tündöklő csúcsokat. (…) a művészet, hasonlóan a tiszta tudományhoz, az emberi lélek és a társadalmi tudat mélyén ható belső, természetes késztetésből fakad, mert a természet és a lelkünk passzív tanulmányozása önmagában nem elég. (…)
Ilyen tág határok közt tevékenykedvén a művészet a kozmikus és az egyszeri, egyéni élet minden területét bejárja, kérdések ezreit teszi fel, és keresi az ezekre adható művészi választ, így sokféle - rendszerint üdvös - hatást gyakorol a társadalomra."
Stanisław Przybyszewski